T á n c

A tánc láza hullámokban öntött el, néha éveket hagytam ki, leginkább azért, mert nem volt partnerem, és beleuntam a petrezselyemárulásba. Húszéves korom körül vált lételememmé, akkor már a táncházban a férfiak is felkértek, és megtaláltam azokat a táncokat is, ahol nem egyedül lehetek. Lassanként a tánc vált azzá az örömforrássá, amikor egy vagyok önmagammmal, az egyetlen szituációvá, ahol szépnek és vonzónak tartom magam, az egyetlen létjogosultsága a testemnek, hogy táncolhatok. Úgy érzem, ezért érdemes testben élni.

 

A néptánc: nem tánc, hanem lélegzetvétel

Három- vagy négyévesen kezdtem táncolni, az első emlékeim közül való a táncház, ahová anyáék vittek el, akkor volt kibontakozóban a táncházmozgalom. Az első pillanattól otthon éreztem magam abban a zenében és azokban a mozdulatokban. A mai napig nem tudom, melyik figurát mikor tanultam, ahogy azt sem, melyik betűt vagy szót mikor. Otthonosak a szatmári vagy dunántúli lépések, az erdélyi táncok, a székelyföldiek, a gyimesiek, a moldvaiak.

A magyar néptáncról a legnehezebb írni vagy beszélni, mert máig olyan számomra, mint a levegő: észrevétlen és természetes. Csak a hiánya elviselhetetlen. Azóta rengeteg mást is tanultam, de az mindig idegen vizekre kalandozás volt, bármennyire belemerültem is, a magyar néptánc a haza. Ha mást táncolok, egy idő után feltámad bennem a honvágy leginkább egy mezőségi pár után, és ha elkezdhetem táncolni, elönt a nyugalom: hazaértem.

www.tanchaz.hu

 

A tangó: nem tánc, hanem szenvedély vagy életforma

Vagy leginkább a szenvedély életformája. Magázódós tánc, de nem a távolságtartás magázódásáé, hanem épp a közelségé. A tangónak szelleme van, ami nélkül fölösleges bonyolult lépéseket megtanulni. De ha valaki megismeri a tangó szellemét, azzal a táncparketten egy egyszerű séta is élvezetes. A tangóban igazából négy fontos lépés van, minden más csak lényegtelen dekoráció.

Az első lépés a férfié: a tisztelet. Sosem lehet valakit enélkül átölelni és táncolni vele. A nő részéről a válasz a bizalom, ami nélkül a nő nem tudja követni a férfit Bízni valakiben nem könnyű feladat, de egy nőnek mindig így kell döntenie.

A férfi második lépése a felelősség. Minden pillanat a férfi felelőssége, mindenről ő dönt, így hibát is csak ő követhet el. Az a szerepe, hogy a partenere gondtalan és boldog legyen. A nő válasza erre az odaadás. Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá.

Ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc Hallani és érezni a másik lélegzetét és szívdobogását. A tangó három perc szerelem a táncosok közt, de az élet végéig tartó szenvedély a tánc iránt.

www.milonga.hu

A kontakt nem tánc, hanem módosult tudatállapot

 A kontakt improvizációval először színésztréning részeként találkoztam, csak később szembesültem vele mint a kortárs táncstílussal. Számomra a szabadság, a testtudat és a testtel való harmonikus együttlét, a térben mozgás bátorsága és a többi táncossal való korlátok nélküli találkozás tánca. Nincsenek nemi szerepek, a testek érintkezése így bármilyen szoros, mégsem hordoz erotikát, mert a tisztán emberi létmód erősödik fel benne. Bármennyire a test, a gravitáció, a fizika dominál benne látszólag, mégis spirituálisan élhető meg, hisz a táncos a saját bőrén tapasztalja az energiák áramlását. Amióta találkoztam vele, az egyik legális drogom, és többeket sikerült beetetnem vele főleg a színjátszóim közül, és nagy szerepe volt tanári állásom elvesztésében is.

A kontakt improviációból a legtöbbet mégiscsak az emberi kapcsolatokról tanultam. Hogy a másik súlyát nem izommal, hanem ellensúllyal tarthatom meg. Hogy súlyt adni csak annyit lehet, amennyit a másik elfogad. Hogy senkit nem lehet valamire kényszeríteni, csak lehetőséget kínálni a számára. Hogy mindig felelős vagyok a másikért, de sosem várhatom el, hogy csak a másik feleljen értem. És hogy el ne felejtsek szabadon lélegezni.

www.kontaktbudapest.hu

Tangó lemondó

Csak az az ócska kiskocsma ne fájna.
Csak az a kép ne, amit felidéz.
Csak ne volna oly édesbús emlék ez,
amin az ember hosszan elidőz.

A hiányod még most is ott a pultnál,
nyár volt, fehér ing, rajtam kék ruha,
és szinte testi jelenlétté sűrít
a vágy, hogy újra eljussak oda,

hogy ott álljunk a foltos bádogpultnál,
kezünkben egy-egy pohár Unicum,
az én arcom Mária Magdolnáé,
a tied arany hátterű ikon.

Most nincs nyár, és lehet, hogy már nem is lesz,
csak ez a bágyadt, elkésett tavasz,
az Unicumról átszoktam a Nextre,
hisz jön majd a következő pasas,

de addig virágzó fák látványával
égetem ki az agyamból a képet,
a fájót, hogy az ócska kiskocsmában...
szóval próbállak felejteni téged.

 

A halál milongát táncol

Rejtsd el az arcod barna hajamba,
rejtsd el fekete szakállamba,
combod a combomhoz feszül, édes,
rövid kis tánc lesz, nem is veszélyes.
Eltakartam a szárnyamat, hogy ne félj.

Csigolyáidat add ujjhegyeimnek,
vad vagyok, ölelésed szelidít meg,
vékony a bőröd, a tenyerem érdes,
ha akarom, csontig lenyúzom, édes.
De lehunyom a szemem, ne lásd: két üres rés.

Mellemhez ér melled puha dombja,
fellobbanna a vérem, ha volna,
de ha nem akarod, hát ne legyél velem,
jönnek az éjszaka vak madarai,
csőrükben elhoznak úgyis, édesem.

 

Három perc szerelem

Három perc szerelem. Ennyi jutott nekünk.
Combok csókjai közt (combközi csók helyett)
néhány pillanatig ránk les a szenvedély,
aztán vége a dalnak, és

állunk bűntudatos képpel a fényezett
táncparkett közepén, hátha csodát teremt,
s szárnyat bont ez a perc, míg a fejünk fölött
tangót táncol a téli ég.

Fordulj el, mire vársz? Hűtsd le a véredet,
nincs már több ürügyem, hogy megöleljelek.
Fal mellől idelát, s ránk szegezett szemét
megvillantja a rágalom.

Táncoltunk, s ez elég. Pont ez a sors kegye
(másnak ennyi se jut), hogy maga áll közénk,
s épít plexifalat végig a téren át �
egymást nézzük, amíg lehet.

 

Szentimentáltangó

Miféle tisztítótűz
Égeti, égeti lassan,
Mint az avart, ami elkorhadt,
Bennem örök nevedet?

Miféle sújtólégben
Robban a szó repeszekre?
Nem marad itt, csak a holttestem,
Bűn, ami égre kiált.

Miféle föld omlott rám?
Dobban a tölgyfakoporsón.
Áldozatod vagyok, utolértél,
Nincs hova menni tovább.

Miféle pusztító ár,
Mi elnyeli elnyeli őket,
Messze sodorja a sorsomtól
Régi szerelmeimet.

 

csonka szonett

.....a Tánceánia együttesnek

mi torz lehet, az csak a gondolat,
a kéz, a láb teljességről beszél,
hangszerré szentül mind, mi hangot ad,
és egész lesz a test, ha testhez ér.

ölelni indul minden mozdulat,
látó vagy vak, könnyet csiszol a szem,
és táncolok, míg lélegezhetem.

Táncszvit

1.

nem harag íze kiséri, ki elhagy,
bosszu szerelmese, ágyasa nem vagy,
sose voltál.

hogyha megátkoz is, ő legyen áldott,
hozzon az aszfalt sárga virágot,
valahol járt.

akinek az ölelésem már nem kell,
minden szerelem cinkosa, isten,
te öleld, te karold át.

2.

Vegyél engem bal kezedbe,
Ültesd őt a jobb kezedbe,
Kulcsold össze
Két kezedet,
Kérjed értünk Istenedet.

Jézus, látod, mit csináltam,
Nem tudom, mit rejt a vágyam.
Kárhozásom,
Üdvösségem
Mindegy nekem réges-régen.

Ejtsd el úgy, hogy rám zuhanjon,
Derekamba kapaszkodjon,
Hadd vigyem fel
Én a mennybe,
Két kezembe, két kezedbe.

3.

Arany-ezüst voltam,
Gyémánt lenni vágytam,
Nem olvadni, csak elégni
Narancsfényű lángban.

Rigónak születtem,
Dögkeselyű lettem,
Halott őzek halálbűze
Összecsap felettem.

Nap feljöttét vártam,
Hogy színem meglássam,
Vakítóan fehér vagyok
Atomvillanásban.

 

Makedón dallam

Két hazád közt hol vagy otthon,
Két hazád közt, édesem?
Megpihenni más ölében
Szivesen,
Kinek a szava idegen.

Messzi égen száll felém egy
Szélsodorta zöld levél,
Fél a naptól, fut az esőtől,
Mit is ér,
Kifakul, amig ideér.

Hosszu évek óta várlak,
Évek óta, édesem,
Most először volt belőled
Elegem,
Ne gyere haza sohasem.

 

Flamenco

Fekszik a földön,
beletipornád minden bosszudat,
de kire haragod özöne ömöl, a lélek,
rég nincs alant.
A lélek rég elszállt és elszállt és száll
Sose jut a szerelem a testbe vissza már.
....Táncol a szerelem a pusztaságban.
....Táncol a lélek a hajnali égen.
....Táncol a nyugalom a bosszuvágyban.
....Táncol a halál a távoli fényben

 

Fekszik a földön,
összetaposnád, annyi a gyűlölet,
De nincs miért, a bűne rég
a holtak étke lett.
A lélek már elszállt és elszállt és száll.
Sose fut a szerelem a földre vissza már.
....Táncol a szerelem a pusztaságban.
....Táncol a lélek a hajnali égen.
....Táncol a nyugalom a bosszuvágyban.
....Táncol a halál a távoli fényben

Búcsúzz hát el a
tegnapoktól, a mának vége van.
A sohase létező holnapokból
élhetsz boldogan.
Hisz a lélek mind elszállt és elszállt és száll,
Sose jön a nyugalom a szívbe vissza már.
....Táncol a szerelem a pusztaságban.
....Táncol a lélek a hajnali égen.
....Táncol a nyugalom a bosszuvágyban.
....Táncol a halál a távoli fényben

 

 

vissza
cv | interjúk | vers | próza | dráma | zene | tánc | fotó
s
s
s
a
a
a